Az energiaminőség, mint az energiarendszer működési állapotának mérésének kulcsfontosságú mutatója, a konnotációja folyamatosan gazdagodott az elektromos hálózat konfigurációinak és alkalmazási forgatókönyveinek fejlődésével. A tudományos osztályozás segít a probléma jellemzőinek pontos azonosításában, a célzott irányítási stratégiák megfogalmazásában, és alapot ad a szabványok felállításához és a technológia kiválasztásához. Jelenleg az iparág az energiaminőségi problémákat általában olyan dimenziók alapján osztályozza, mint a zavar jellege, spektrális jellemzői, időtartama és az érintett objektumok.
A zavar természete alapján az áramminőségi problémák két fő kategóriába sorolhatók: az állandósult állapotú-eltérések és az átmeneti zavarok. Az állandó-állapotú eltérések olyan jelenségekre utalnak, amikor a feszültség vagy frekvencia viszonylag hosszú időn keresztül eltér a névleges értékétől, ideértve a feszültségeltérést, a frekvenciaeltérést, a három-fázisú kiegyensúlyozatlanságot és a harmonikus torzítást, amelyek gyakran a terhelési jellemzőkből vagy a rendszerszerkezet aszimmetriájából és nemlinearitásából erednek. Az átmeneti zavarok rövid időtartamú és nagy sebességű kóros állapotokban nyilvánulnak meg, mint például feszültségesések, duzzadások, rövid ideig tartó-kimaradások és impulzus-tranziensek, amelyeket gyakran rövidzárlati hibák, nagy berendezések indítása-bekapcsolása/leállítása vagy villámcsapások okoznak, amelyek jelentős veszélyt jelentenek az érzékeny terhelésre.
A spektrális jellemzők alapján az energiaminőségi problémák alapvető komponens-anomáliákra és harmonikus problémákra oszthatók. Az alapfrekvencia-komponens rendellenességei főként a teljesítményfrekvencia névleges értékétől eltérő feszültségre vagy frekvenciaamplitúdókra utalnak, amelyek befolyásolják a berendezés névleges működési állapotát. A harmonikus problémák az alapfrekvencia egész számú vagy töredékes többszörösének frekvenciájú torzult összetevőiből állnak, amelyek nemlineáris terhelésekből, például teljesítményelektronikai berendezésekből és íveszközökből származnak, és további veszteségekhez, rezonancia- és védelmi hibákhoz vezethetnek.
Az időtartam alapján a zavarok négy típusba sorolhatók: pillanatnyi (ezredmásodperctől tízezredmásodpercig), rövid{0}}életű (több száz ezredmásodperctől több másodpercig), átmeneti (néhány másodperctől egy percig) és tartós (egy percnél tovább). A pillanatnyi és rövid élettartamú{2}}zavarok jelentős hatást gyakorolnak a magas folytonossági követelményeket támasztó területekre, például a precíziós gyártásra és az információtechnológiára; a tartós eltérések több kiigazítást jelentenek a rendszertervezés és a gazdaságos üzemeltetés szintjén.
Az érintett objektum alapján a problémák feszültségminőségi problémákra, aktuális minőségi problémákra és átfogó minőségi problémákra oszthatók. A feszültségminőségi problémák a hullámformák és az amplitúdók stabilitására összpontosítanak a tápegység végén; a jelenlegi minőségi problémák a nemlinearitás és az impulzusjellemzők visszacsatoló hatását hangsúlyozzák a terhelési oldalon; az átfogó minőségi problémák a forrás-terhelés kölcsönhatása által okozott kétirányú csatolási hatást hangsúlyozzák, ami különösen jelentős az elosztott energiaforrások nagy arányú forgatókönyveiben.
Az új villamosenergia-rendszerek kifejlesztésével az energiaminőség-besorolási rendszer a többdimenziós integráció felé hajlik, megtartva a hagyományos műszaki jellemzők besorolását, miközben magában foglalja a forgatókönyvek adaptálhatóságát és a hatásvizsgálatokat, világos keretet biztosítva a differenciált irányításhoz és a -tartományok közötti együttműködéshez, valamint elősegítve a hálózat ellenálló képességének és energiaminőségének javítását.
